Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Vagy valami hasonló érzés szorít itt belül.
Lassan 10 évvel ezelőtt jártam először az Árpád-kilátónál. Ismeretlen terület volt még akkor számomra. Varázslatos és misztikus. Nem egyedül voltam ott, ezért szerelmetes hely maradt számomra. Megleptem. Születésnapjára egy fát kapott, amit együtt ültettünk el a kilátótól néhány száz méterre. Mogyorófát. A neve az lett, hogy Fácska. Ott, a fácska tövében volt az első csók. Szemben, a távolban az Erzsébet-kilátó. Egy friss írtás lehetett, szabad terület. Ezért esett a választásunk erre a részre.
A fán kívül egy üzenőnapló volt még az ajándék, amit a kilátó melletti út egyik titkos zugába rejtettünk el. Bármelyikünk járt is ott, üzenetet hagyott a másik számára.
Akkor is, amikor a szerelem már elmúlt. Fájdalmas kapocsként maradt meg ez a papírtömb. A hely, a Fácska. Azóta sokszor jártam ott, immár futva is. Mindig könny szökik a szemembe, ahogy az emlékek megrohannak. Nem fáj, nem hiányzik. De mégis kesernyés az íze.
Tavaly már nem volt a kis füzet. Elmentek vele a papírra vésett emlékek is. Neki is fájt (talán). Nem tudom, mi járhatott a fejében, miket érezhetett. Csak azt, hogy én hogyan éltem meg. Ott álltam az emlékkönyv helyén. Apró szilánkok ropogtam a talpam alatt. Finoman nyomták a lábam. Fel nem sebeztek már, de a ropogása azóta is itt van a fülemben.
A szívem maradt ott, az tört szét atomi részecskékre. Csak ülök ott és figyelem, hogy vajon összerakható-e újra, egésszé. Lesz-e valaki, aki így, ezzel együtt...
Azóta ürességet érzek. Néha fellángol valami a szívem helyén, aztán így vagy úgy de hamar meg is szűnik. Nem fáj. Elmúlt. Nem kell többé. De azért bennem maradtak a kérdések. Létezett egyáltalán? Vagy csak én álmodtam egy világot magamnak? Itt fáztam eleget, ezen út kövén. Rá vártam én. Nincs már itt a keze melege.
De már a kilátóban ülök, alattam a város. A téli, tavaszi, nyári és őszi szél is itt kócolja a hajam. A hegy, ez a HEGY az otthonom.
Olyan mély érzések, amiket nem mondhatok el senkinek, de mégis inkább... elmondom mindenkinek.
