Hajónapló, 22. nap (2013.01.28.)
Ma is voltam fogorvosnál délután. De a gondolataim már a holnapon jártak egész nap. Eddig igyekeztem elhessegetni a gondolatokat, nem akartam stresszelni magam. De most már...
Reggel korán kelek, fél 8-ra már bent kell lennem. Dél körül műtenek. Most éjféltől már nem ehetek, nem ihatok. Holnap délutántól lehet vizet inni. Szerda reggel ehetek legközelebb. Mondjuk persze kérdéses, hogy mennyire lesz majd hozzá kedvem...
Hajónapló, 21. nap (2013.01.27.)
Még (már csak) 18 hét van a kitűzött célig. Sok dolog változott. A mérleg nyelve ugyan nem sokat változott az elmúlt három hétben, de picit azért megindultak a dolgok lefelé. 2-3 kg-nál járok.
Bár ez nem sok, cseppet sem csüggedek, mert érzem nehéznek a váltást. Húst immár harmadik hete nem eszek, a kenyérfélék is csak a crispy breadre korlátozódnak. Halat heti 1-2 alkalommal eszek. Mostanában picit több tojást csinálok. Talán túl sokat is. Illetve a tejtől nem tudtam még elszakadni. Ez a hét ellenben sok vétkezéssel párosult. Főleg tegnap este, Dettinél sok süteményt ettem. Bár nem tragédia, még jobban oda kell majd figyelnem, mert lazultam. Túlságosan engedékeny lettem magammal.
Az volt az alapelvem, hogy nem szeretnék túlságosan szigorú sem lenni, mert az nehéz. De most talán túlságosan is laza.
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a héten többször is voltam konditeremben. Egyre inkább megbarátkozom a közeggel, a gépekkel és a súlyokkal. Már jóval kevésbé frusztrál a dolog. Nem érdekel, hogy valaki esetleg kinéz a pocakom, vagy a kis súlyokkal történő bohóckodásaim miatt. Viszont érzem a hatását. Látványra még nem nagyon, tapintásra picit. Persze lehet, hogy csak bele akarom érzeni...
Volt egy órás kardio-edzésem is másfél hónap után. Fekvő szobabringán tekertem egyet. Kereken 800kcal. 5 perc után már kezdtem megijedni, mert igen keménynek tűnt. Nehéz volt, fura volt a magas pulzus. De aztán végülis simán meglett. Utána hátra, mellre, bicepszre is erősítettem.
Belefogtam egy fekvőtámaszos edzéstervbe is. De ezt mondjuk a műtét le is lövi rögtön, 1-2 hétig semmi ilyet nem csinálhatok. A hivatalos papírok szerint 4 hétig semmilyen komoly fizikai tevékenység nem jöhet szóba. No, azt nem bírom ki...
Hajónapló, 10. nap (2013.01.16.)
Mókásnak érzem magam a konditeremben. Bohóckodok a 3-4 kg-os súlyzókkal, tologatom-huzogatom esetlenül a 15-20 kg-okat a gépekkel.
No, azért van ám bennem önbecsülés is. Amikor végzek, a súlyt mindig átállítom 50-60 kg környékére és úgy megyek tovább. Egyébként nehéz ott. Tényleg sok a szép testű ember. A lányokat nyilván igyekszem nem megbámulni, mert nem illik. De nagyon szépek. A srácokat bámulni meg "csöppet" félreérthető lenne, pedig ott meg figyelném, hogyan dolgoznak a súlyokkal, hátha el lehet tanulni valamit.
No mindegy. Kedvem nem szegi a dolog, megyek tovább előre. :)
Hajónapló, 9. nap (2013.01.15.)
Túl az első héten. Még nyilván könnyű a dolog. Lángol a tűz, úgy érzem, nincs aki megállítson. Ez nyilván csak mérhetetlen kitartással mehet. Jó lenne hetente 1-2 kg-t fogyni legalább az elején, hogy legyen sikerélmény, ami életben tarthatná a tüzet. Meglátjuk...
Hajónapló, 8. nap (2013.01.14.)
Mára volt időpontom a fogorvoshoz. Egy már nem menthető fog kihúzása várt rám. Ez is egy régi "adósságom" már magammal szemben. Egyike azon dolgaimnak, amiket igyekeztem a szőnyeg alá söpörni. Hátha így majd elmúlik. No igen, majd magától begyógyul. Mint ahogyan majd magától megoldódik a lakáshitelem kérdése. És megannyi más dolog az életemben.
Ó, milyen egyszerű halogatni a dolgokat. Nem kell szembenézni mással, másokkal. Egy idő után beindul egy spirális hatás: már ciki felvállalni, hogy nem csináltam meg valamit.
Talán a legnehezebb dolgok egyike életünkben, amikor igen fontos, de régóta húzódó dolgok végére igyekszünk pontot tenni. Komoly gondokat megoldani, amik már túl sok ideje nyüszítenek a szőnyeg alatt. Nehéz, mert már pusztán az kellemetlen, hogy régóta hanyagoljuk, halogatjuk, toljuk. Pedig magától nem oldódik meg. Sokszor talán arra gondolunk, hogy milyen ciki felvállalni, hogy ennyi ideig állt a dolog MIATTUNK.
Talán a legfelemelőbb az a szabadságérzés, amikor egy-egy ilyen dologgal mégiscsak szembe merünk nézni. Vállaljuk az ezzel járó kellemetlen érzést, amikor a torkunkban dobog a szívünk a cselekvés elején. Nem jó érzés ezt mással szemben felvállalni. Beismerni, hogy a mi hibánk, nincs ésszerű magyarázat a halasztásra és igaza van, ha emiatt esetleg a másik fél szemrehányást tesz, vagy faggat. Végülis a mi hibánk volt, valahol vezekelni kell.
Talán minden gondra, problémára van megoldás az életben, csak el kell indulni az úton és abból nagy baj nem lehet. A várakozás felőröl. Amikor attól rettegünk, hogy rajtunk kívül álló erők döntenek sorsunkról, marják lelkünk és/vagy testünk.
Talán tényleg nem kell foglalkozni annyit, hogy mások mit gondolnak, a szemrehányó mondatokon tovább kell lendülni nagyot nyelve és megoldani a gondokat.
Ezen a világon egyetlen személlyel szemben kell csak helytállnunk: saját magunk. Egyetlen életünk van, a túlvilágra nem viszünk magunkkal semmit. Ott már csak Istennel szemben lehet elszámolni valónk. (függetlenül attól, hogy az "Isten" kifejezés kinek mit jelent)
A láncaikat le kell dobnunk, hogy lelkünk szárnyalhasson, bármennyire is fájó már a mélyen belénk nőtt fém.
Nekem fáj, tépem épp magamból. De tudom, ezzel feloldozom saját magam. Saját magam és majd a saját Istenem előtt, hogy ezáltal lelkem Sirályként szabadon szálljon. ;)
Hajónapló, 7. nap (2013.01.13.)
Megnéztük ma az Én, József Attila című musicalt. Már többször végighallgattam korábban, de most élőben is volt rá lehetőségünk.
Már többször úgy éreztem, hogy olyan, mintha az én gondolataimat vetette volna papírra. Mintha az én életem is sokban hasonlítana az övére. Nem, nyilván nem vagyok költő, nem vagyok és nem is leszek a magyar kultúra, a magyar történelem része. Nem is szeretnék. De picit magamra ismerek, amikor őt látom, amikor róla olvasok.
Megértem az őrületét, a félelmeit, a fájdalmát. Azt, ahogyan csapong. Én is sokszor fellángolok egy lánnyal kapcsolatban. Akár első látásra bele tudok szeretni valakibe. Más kérdés, hogy nem túl tartós a dolog és nem is nagyon volt viszonzott.
Én is néztem szembe a vasszörnnyel. Itt dobog bennem a bődületes ereje. Ha becsukom a szemem, érzem ahogy reng a föld. Tudom, milyen ott állni és várni. Tudom milyen az, amikor napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra zsong a fejem a fekete gondolatoktól. Nehéz ezt bevallani, nehéz ezt felvállalni.
Az előadást nézve, hallgatva előjöttek ezek az érzések újra. Bele tudtam magam élni a főhős szerepébe. Meg tudtam érteni József Attila világfájdalmát.
Volt valami magasztos abban, ahogyan emléket állítottak neki ezzel az előadással. És nyilván ezer más módon is már korábban és majd a jövőben is. Vajon sejtette, hogy mit hagy maga után? Azt, hogy milyen nyomot hagy a történelemben? Azt, hogy hányan fogják ismerni, szavalni, szeretni verseit, gondolatait?
Ha tudta volna, másképp cselekszik? Fel tudta volna dolgozni? Ezek nyilván olyan kérdések, amikre nem lehet választ adni és talán nem is fontos. A hatása alá kerültem. Amikor kijöttünk a színházból, a fülhallgatót bedugtam a fülembe és lejátszottam újra a darabot. Havazott. Lassú léptekkel indultam az Oktogon felé. Valahogy nem akartam hazasietni. Picit mintha visszamentem volna a múltba. A földalatti felé vettem az irányt. Olyan helyenek jártam, ahol József Attila is járt, járhatott. Sétáltam egyet a Hősök terén. Hó fedte a teret, a szobrokat. Hatalmas, erőt sugárzó szobrok. Szemet gyönyörködtető fények. Maga a történelem.
Aztán felszálltam a 30-as jelzésű buszra és egycsapásra a jelenben találtam magam. Fülemben szólt a zene, a fejem a busz ablakának döntve. Egy-egy rázkódástól picit belefejelve abba.
Ez egy igen szép este volt.
Hajónapló, 6. nap (2013.01.12.)
Ez egy pihenős nap. Vagyis annak indult, de egy kis munka közbejött. Este vétkeztem kicsit: ropi és burgonyaszirom volt a film közben. Nem nagyon ettem napközben. Mondanám, hogy belefért, de ez nem túl jó. Igyekszem szigorú lenni magammal, de hagyni kiskapukat. Mármint azt, hogy kis vétségek beleférnek. Persze, igyekszem ledolgozni valahogy másnap.
Ha túl merev és megszegem, akkor hajlamos vagyok arra, hogy az egészet feladjam. Az út elején járok, ilyenkor talán nehezebb is lemondani a rögzült dolgokról.
Hajónapló, 5. nap (2013.01.11.)
Ma este BÉF. Immár szervezőjeként és úgy, hogy most sem tudok futni rajta. Frusztráló érzés, de hát ez van :(
Tartom a húsmentes étrendet. Tej, tojás, hal ilyesmi belefér talán. Amikor ránézek egy húsos ételre, megkívánom. De annyira azért nem, hogy elcsábuljak. Kezdem azt érezni, hogy talán el lehet lenni nélküle is, van alternatíva. Valami olyasmi lehet, hogy nem is a hús, hanem a hozzávaló köret, kenyér stb. lehet sok plusz kalória forrása. De most, a gyulladások miatt a csökkentett fehérjebevitel jótékony lehet.
Félretettem a "direkt édességeket": csokoládé, cukor, sütemény stb. Mivel igen édesszájú vagyok, ez nagyon nehéz. Ezért gyümölcsöt, aszalt gyümölcsöt eszek helyette, ha nagyon hiányozna. Bár még csak pár napja figyelek erre külön, eddig nincs gond. Tudom, az aszalt gyümölccsel is vigyázni kell, de biztos jobb, mint az édesség.
Amikről még szintén lemondtam: kenyér/péksütemény. Kenyérpótlóként wasa kenyér. Ebből egy ilyen 230 grammos kitart 1 hétig is. Zöldségekkel is egész jól lehet bánni: paracsicsom, paprika, vegyes saláta. Igyekszem hanyagolni a krumplit is. Inkább rizs, vagy valamilyen zöldségköret.
Aztán még az időpontokra igyekszem figyelni, hogy mikor eszem. Ez a legnehezebb. Esténként borzalmasan éhes tudok lenni. Ilyenkor az segít, ha elfoglalom magam és nem vagyok itthon. Ilyenkor észre sem veszem, elvagyok evés nélkül. Szóval jó eséllyel inkább pszichés jellegű lehet.
Alap: nem iszok cukros üdítőt. Mondjuk ezt eddig sem nagyon, de mostantól Zéro sincs. Sok volt a koffein, szerintem emiatt is voltak rosszabb éjszakáim. Meg nyilván nem túl egészséges. Most itt figyel az ásványvíz mellettem. Ez is pszichés lehet, ha itt van akkor iszok. Ha nincs előttem, akkor nem figyelek rá.
A tejet is mértékkel kellene. Napi 2-3 deci lecsúszik. Ennyi talán belefér.
Hát, egyelőre itt tartok. Egyébiránt eltökélt vagyok. Meg akarom csinálni! :)
Hajónapló, 4. nap (2013.01.10.)
Hmmm, kicsit félve mentem ma be a kórházba, ugyanis az urológia volt soron. Elvileg sima, egyszerű vizsgálat... Ahogy várakoztam, felmerült bennem, hogy talán - ha már itt vagyok - célszerű lenne a prosztatavizsgálaton is túlesni. De hamar elhessegettem ezt a bizarr gondolatot, hogy nincs az az isten... Aztán amikor megláttam a kengyelt a vizsgálóban, rögtön összeszorult a... és a gyomrom is. Oké, essünk túl az egyszerű vizsgálaton. Nadrág letol, mennyezetbámulás amíg a doki "matat". Majd közli, ha már itt vagyok, akkor megnézné a prosztatát is, hajoljak rá a kengyel-székre és kapaszkodjak... Kedves volt, mert közölte, hogy picit fájni és csípni fog. Szerencsére nem volt időm agyalni, már éreztem is a vazelint, majd pedig... És valóban nem volt kellemes és csípett is. Ott is, ahol nem gondoltam volna. Majd kaptam papírt, amivel a maradék síkosítót letörölhettem. Bevallom rosszabbra számítottam, de cseppet sem volt kellemes. Nagy törést (remélem) nem okoz ez nekem lelkileg...
Azt meséltem, hogy láttam az előbb egy cuki pink futócipőt? Szupcsi lenne abban futizni...
Hajónapló, 3. nap (2013.01.09.)
Megnézett a specialista is. Nagyon kedvesen és részletesen elmagyarázta a mandula szerepét és az állapotom. 80% eséllyel kihat a szervezetemre a gyulladás, azaz máshol is gondot okoz: szív, vese, ízületek, izmok. A vér útján bárhová kitelepülhet. Nem lehet kezelni, csak műteni lehet. Ez 2 éjszakát jelent kórházban, majd még 2 hétig itthon kell maradni a fertőzésveszély miatt.
Délután a nagy mumusnak is nekimentem: fogorvos. Nincs mit szépíteni, nagyon elhanyagoltam. Rettegek a fogorvostól. És ahogy telik az idő, egyre cikibb dolog elmenni. Amitől még nehezebb. De most végül erőtt vettem magamon. SUHANJ!-os kötődés, Szűts Gábor. Rettentően profi, kedves... Most már csak azt bánom, hogy miért vártam ezzel ennyit. No mindegy.
Ma valahogy arra jutottam, hogy nem akarok húst enni. Cseng a fülemben, hogy a gyulladásoknál segít, ha nem eszünk húst. (hal, tojás elvileg talán mehet). Valahogy kívánom is a húst, meg nem is. Mondjuk már jó párszor nekifutottam ennek, hogy én majd vega leszek, de az mondjuk délután kettőig tartott. Déltől...
Ma halat ettem. Reggel még mondjuk volt egy kis felvágott. Este egy kis joghurt. Ez mondjuk csokidarabos. Szerintem ez a határeset-elfogadjuk kategória. :)
Holnap urulógia. De nagyon várom, hogy megtapizzon egy pasi...
