Néha annyira kis dolgok is elegendők ahhoz, hogy vidámságot, jó érzést hozzanak az életünkbe. Némi körítéssel egy szűk 2 km-es futás is hatalmas élmény tud lenni. Hidegben, jeges-havas úton is.
Történt pár hete, hogy meghívást kaptam az idei, Budapesten (Szentendrén) tartandó Mezeifutó Európa-Bajnokságra, illetve annak egy tesztversenyére. Ez a verseny előtti napon tartandó főpróba a szervezők számára. Egy igen hideg szombat kora délutánján, amikor a legtöbben harmadszor repetáznak a családi ebédlőasztalnál, öten indultunk útnak a József Attila Színháztól. Út közben kaptunk még információkat telefonon: különböző nemzetekhez lettünk delegálva: Ákos portugál vérvonalat kapott, Sanyosz csillogtathatta a jó franciáját, Gergővel és Lacival az autó hátsó ülésén hazánkat képviselhettünk a mai napon.
Már az autóban jó volt a hangulat. Közeledtünk a verseny helyszínéhez. A kapuban biztonsági őr érdeklődött, hogy kik vagyunk és hova tartunk. Vidám harsantunk fel: mi bizony versenyzők vagyunk. Gyorsan körbejártuk a versenyközpontot, kerestük a gyülekezőhelyet.
Megkaptuk az eligazítást: minden úgy fog menni, mintha a nagy verseny lenne. Pontosan azokon az útvonalakon és procedúrán kell végigmennünk, mint amin majd a vasárnapi profik. Fél órával a rajt előtt mehettünk be a "Call Room" sátorba. Megkaptuk a rajtszámainkat: 3 db névvel ellátott (1-1 db a kabátra/melegítőre, 1 db a mellkasra) és egy rajtszámosan (nekem 4) a hátunkra. Sajnos nem volt a helyszínen biztostű, így kézben vittük.
Néhány perccel a rajt előtt indulhattunk ki a rajtterületre. Ott gyors "bemelegítésre" volt időnk. 1 perccel a rajt előtt sípszó jelezte, hogy megközelíthetjük a rajtvonalat. Ez egy kb. 30-40 méter széles sáv volt, ami néhány száz méter után szűkült össze egy 4-5 méteres útvonalra. Nagyon hangulatos volt az egész. Segítők sürögtek-forogtak körülöttünk, ők is gyakorolták a feladatukat. Közben a hangosbemondó a versenyről mesélt: igen, ők is főpróbát tartottak. Majd jelezték, hogy fel kell állni a rajtvonalra. Néhány másodperccel később eldördült a rajtpisztoly és nekivágtunk a távnak. Úgy mentünk oda, hogy azt sem tudtuk, mi vár ránk: táv/tempó stb. Mert elvileg néhány speciális versenyhelyzetet is szimulálnunk kellett: lemaradók, útvonalat tévesztők, kört kihagyók stb. Ilyen hibát azért lehet véteni, mert bár végig egyértelműen szalagozott úton vitt a verseny, kétféle kör volt kialakítva: egy kb. 500 méteres kiskör és egy 1500 méteres nagykör. A különböző versenyszámokban kell néhány kicsi majd néhány nagy kört teljesíteni a futóknak. Adott esetben 500 méteren lehetnek lekörözések is, szóval figyelni kell majd arra, hogy mindenki a megfelelő szám kört tegye meg.
A start előtt 1 perccel megtudtuk végül, egyszerű feladatunk lesz: 1 kicsi és 1 nagy kör, azaz kb. 2 km. A hétközben lehullott hó megmaradt. Kicsit letaposott, összefagyott állapotban, ezért figyelni kellett. Különösebb gondot nem okozott, nem éreztem, hogy nagyon csúszna. A körülmények annyira varázslatosak voltak, hogy szinte elkapott a versenyhangulat. 4:20-4:30 körüli tempóval kezdtem neki a jeges terepen. De egyszerűen vittek a többiek. Cikinek éreztem volna már az első métereken teljesen elszakadni tőlük. De közben figyeltem a pálya környékére is. A Szentedrei Skanzenben voltunk, szóval nagyon hangulatos volt: istállók, pajták, szélmalom stb. Fokozatosan szakadtam le a többiektől, kb. 1 perccel vissza is vettem a tempót. A pálya szélén végig kamerák voltak. Kb. 50-60 méterenként!
Egy kisebb pajtán keresztül is futhattunk a nagykörben. Volt egy kisebb "völgy", amibe le, majd onnan vissza kellett futni: 50-60 méteres, 5-6 méter "mély" lejtő/emelkedő. Egy helyen nagy farönkök voltak keresztbe téve, azokon kellett átugrálni. A speaker végig mesélt a versenyről, mondta az állást. Az első ellenőrző chipszőnyegnél, amikor áthaladtam, akkor én voltam a "honosított német futó". Nagyon hamar, alig több, mint 10 perc alatt véget is ért a feladatunk. (a győztes srácnak 7 is elég volt...).
A célsátor után átvezettek minket a dobogó mögötti várakozó sátorba, ahová az eredményhirdetés előtt viszik a futókat. Ott is, (és még jó pár helyen), nagyképernyős TV-ken ment az élő közvetítés a versenyről. Volt egy második futam is a Honvéd ifjú titánjai szimulálták a Senior férfiak versenyét. Mókás módon mi a junior mezőnyt képviseltük. Mondjuk abból legalább a férfiakat...
Végül dobogóra nem hívtak minket, de azért felmehettünk néhány fotó idejére. A végén még ajándékot is kaptunk: a hivatalos rajtcsomagból kaptunk mi is. Így lett egy szép emlékérmem, egy szuper cipős-zsákom. Megtarthattuk a rajtszámokat is.
És megtarthattuk ezt a csodás emléket is. Ami bizonyos szemszögből nézve apróság. Mert mi is történt: utaztunk fél órát valahova, ahol a hideg, szeles időben, havas/jeges úton futhattunk 10 percet. De mindezt átélve teljesen más. Egy szuper élmény. Köszönjük! :)
