Ha tetszik: +1 like

Ulrik blogja

Friss topikok

  • ulrik: @iramszarvas: Még nem. Bélától (és általa Olivértől) kértem tanácsot, véleményt. Túlterhelést diag... (2012.12.15. 23:36) Talpalatnyi föld
  • Raиdoм_: A sár nagyon idegesítő tud lenni és rengeteget kivesz az emberből. Én minden logikát nélkülözve sá... (2012.12.03. 16:22) Havasan a legjobb
  • pannonfunk: @ulrik: :) (2012.10.26. 11:11) Külvárosi kávézó
  • ulrik: @Taxina: dede! :) Amikor ezt a posztot írtam, még nem tudtam, hogy nem szereti. Most - bár nehezen... (2012.10.10. 11:38) A futás nem csak játék

Címkék

árpád-kilátó (1) budai-vár (1) citadella (1) eb (1) erdő (1) eső (1) futás (3) futas (5) gondolat (3) hegy (5) kávé (1) kékes (1) kezdetek (1) szentendre (1) szív (2) vers (1) Címkefelhő

Sirály (01.14.)

2013.06.10. 10:00 ulrik

siraly_1358269512.JPG_389x640

Hajónapló, 8. nap (2013.01.14.)

Mára volt időpontom a fogorvoshoz. Egy már nem menthető fog kihúzása várt rám. Ez is egy régi "adósságom" már magammal szemben. Egyike azon dolgaimnak, amiket igyekeztem a szőnyeg alá söpörni. Hátha így majd elmúlik. No igen, majd magától begyógyul. Mint ahogyan majd magától megoldódik a lakáshitelem kérdése. És megannyi más dolog az életemben.

Ó, milyen egyszerű halogatni a dolgokat. Nem kell szembenézni mással, másokkal. Egy idő után beindul egy spirális hatás: már ciki felvállalni, hogy nem csináltam meg valamit. 

Talán a legnehezebb dolgok egyike életünkben, amikor igen fontos, de régóta húzódó dolgok végére igyekszünk pontot tenni. Komoly gondokat megoldani, amik már túl sok ideje nyüszítenek a szőnyeg alatt. Nehéz, mert már pusztán az kellemetlen, hogy régóta hanyagoljuk, halogatjuk, toljuk. Pedig magától nem oldódik meg. Sokszor talán arra gondolunk, hogy milyen ciki felvállalni, hogy ennyi ideig állt a dolog MIATTUNK.

Talán a legfelemelőbb az a szabadságérzés, amikor egy-egy ilyen dologgal mégiscsak szembe merünk nézni. Vállaljuk az ezzel járó kellemetlen érzést, amikor a torkunkban dobog a szívünk a cselekvés elején. Nem jó érzés ezt mással szemben felvállalni. Beismerni, hogy a mi hibánk, nincs ésszerű magyarázat a halasztásra és igaza van, ha emiatt esetleg a másik fél szemrehányást tesz, vagy faggat. Végülis a mi hibánk volt, valahol vezekelni kell.

Talán minden gondra, problémára van megoldás az életben, csak el kell indulni az úton és abból nagy baj nem lehet. A várakozás felőröl. Amikor attól rettegünk, hogy rajtunk kívül álló erők döntenek sorsunkról, marják lelkünk és/vagy testünk.

Talán tényleg nem kell foglalkozni annyit, hogy mások mit gondolnak, a szemrehányó mondatokon tovább kell lendülni nagyot nyelve és megoldani a gondokat.

Ezen a világon egyetlen személlyel szemben kell csak helytállnunk: saját magunk. Egyetlen életünk van, a túlvilágra nem viszünk magunkkal semmit. Ott már csak Istennel szemben lehet elszámolni valónk. (függetlenül attól, hogy az "Isten" kifejezés kinek mit jelent)

A láncaikat le kell dobnunk, hogy lelkünk szárnyalhasson, bármennyire is fájó már a mélyen belénk nőtt fém.

Nekem fáj, tépem épp magamból. De tudom, ezzel feloldozom saját magam. Saját magam és majd a saját Istenem előtt, hogy ezáltal lelkem Sirályként szabadon szálljon. ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://ulrik.blog.hu/api/trackback/id/tr985020173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása