Egy-egy hosszabb, kimerítő futás után számomra megváltozik a világ. Néhány órára, néha picit hosszabb időre. Amikor megfáradt, meggyötört testtel sétálok, teljesen más világ tárul elém. Lassan mozgok, nyugodtan lépdelek az utcán. A hangok tompák, nem fogom fel a világ történéseit. De a látásom tiszta, éles. Sokkal jobban LÁTOK, mint máskor. Nem pusztán nézek a világba,hanem figyelem azt.
Rácsodálkozok a sárgafényű lámpa kecses alakjára. Gyönyörűnek látom a Combinot, ahogy elsuhan mellettem és megcsillan rajta az utca többi fénye. Elrohan mellettem a világ, az emberek jönnek, az emberek mennek. Fürkészem a tekintetüket. Keresem a jeleket, hogy kik lehetnek, honnan jöhettek, mire gondolhatnak. Elmosolyodok egy szerelmespár láttán, akik egy kapu alatt csókot váltanak.
Csak sátálok. Komótosan, nyugodtan. A testem rabjaként. Korlátoz, megköt. Becsukom a szemem. Álmodozom. Fényről. Sebességről. Suhanásról. Szerelemről. Nyugalomról. Életről. Újra mosoly jelenik meg az arcomon. Ha látnának, ha észrevettek volna, nem értenék, hogy miért sétálok ilyen nyugalomban a körúton. De nem látnak. Nem hallanak. A hangok bennem maradnak. Csendes vagyok. Ezer tett, mire egy szó. Mégha ez a világ nem is ezt kéri, mégha itt erre lenne szükség. Inkább csak hallgatok.
Kattog az agyam. Kérdések. Válaszok. A képlet egyszerű: ha nem nyertem a lottón, annak pontosan két oka lehet. Egyrészt az, hogy nem is játszottam meg számokat. A másik az, hogy fogadtam, de Fortuna más számokra tette voksát. Vesztettem, mert a játék téttel járt. Dohogva gyűröm össze a próbálkozásom is dobom el messzire, hogy többet ne is lássam. Újra. Újra. Újra. Persze igaz, aki nem játszik, az nem is nyer.
Hegedűszó üli meg fülem. Csak én hallom. A metró kerekeinek csikorgása muszikaként mászik a fejembe. Hallom a szívem dobogását. Szemem csukva, arcom mosolyra vált. Újra. Megkönnyebbülten ülök. Fejem a lámpatestek felé emelem. Ma újra meggyötörtem testem, hogy lelkem néhány órára kitörhessen. Most a lelkem irányít. Tisztán és ébren álmodom. Boldog vagyok egy röpke időre. Könnyű most a világ. Örömmel nézem, ahogy a toronyóra mutatója apránként előre ugrik egyet.
Nem akarok felébredni.
